A téli hónapokban, különösen januárban, a galambásznak általában kevesebb a napi teendője. Ez kiváló alkalom arra, hogy a dúc tisztántartásával és az alomanyagok használatával kicsit alaposabban foglalkozzunk.
A takarítás a galambtartás egyik legfontosabb, mégis sokszor alábecsült része. Időigényes munka, de megéri: szakszerű takarítással a kórokozók mennyisége akár a felére is csökkenthető, ami közvetlenül kihat a galambok egészségére és teljesítményére.
A dúc kialakítása már fél siker
Már a dúc építésekor érdemes úgy tervezni, hogy a takarítás könnyen elvégezhető legyen. Szűk, nehezen hozzáférhető helyeken nem lehet alapos munkát végezni – ez később mindig visszaüt.
A takarítás két lépcsőben történik
1. Száraz takarítás
Első lépésként spaklival vagy erre alkalmas eszközzel távolítsuk el az ürülék nagy részét a padozatról és a felületekről.
2. Nedves takarítás (ahol megoldható)
A száraz tisztítás után a dúc felületeit érdemes bő vízzel feláztatni. Ez fellazítja azokat a szerves szennyeződéseket, amelyek erősen rátapadtak a padozatra.
Ezt követően permetezéssel vagy habosítva használhatunk felületaktív tisztítószereket (detergenseket). Ezek:
- alaposabban tisztítanak,
- a repedések mélyére is behatolnak,
- gyengítik a kórokozókat, így a fertőtlenítés hatékonyabb lesz.
Ma már több ilyen készítmény is elérhető a piacon, mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Egyes szerek – például az Avibac – még kedvező mikroflórát is kialakítanak a megtisztított felületeken.
Fontos azonban tudni, hogy nem minden dúcban kivitelezhető a nedves takarítás.
A padozat kérdése kulcsfontosságú
- Fa padozatok (OSB, rétegelt lemez stb.) idővel elkopnak, a trágya károsítja őket, ezért időnként cserére szorulnak.
Jó átmeneti megoldás lehet a hullámpapír, amely olcsó, komposztálható, de gyakran kell cserélni. - Beton padozat esetén segíthetnek az úgynevezett dúcfertőtlenítő porok, amelyek szárazon tartják a felületet, és csökkentik például a kokcidiózis kockázatát.
Hátrányuk, hogy lúgos kémhatásuk miatt a trichomonas számára kedvezőbb környezetet teremthetnek.
Rácspadozat – előnyök és hátrányok
A rácspadló jelentősen megkönnyíti a napi munkát, de csak akkor jó választás, ha:
- elbírja a galambászt,
- stabil és könnyen szerelhető,
- nem sérti a galambok lábát,
- egyszerűen tisztítható.
Fontos tudni, hogy a galambok eltűrik, de nem kedvelik a rácspadozatot.
Ráadásul a rács alatti részt is rendszeresen takarítani kell, legalább 3–4 hetente. Az ott felgyülemlő trágya bomlásnak indul, a felszabaduló gázok pedig irritálhatják a légutakat, elősegítve a légzőszervi betegségeket.
Hátrány az is, hogy a lehulló takarmány odavonzza a rágcsálókat, ami a szalmonellózis kockázatát növeli.
Alomanyagok – jó alternatíva
Sok galambásznál bevált megoldás az alom használata.
Bevált anyagok:
- Borsószalma: vastagon (kb. 10 cm) terítve szinte szőnyegként működik. Nem foltosodik, könnyen takarítható, a galambok szívesen turkálnak benne, fészekanyagnak is kiváló.
- Fenyőforgács: erősen poros, irritáló hatású, magas gyantatartalma miatt nem ajánlott.
- Keményfa zúzalék: nagyon jól szívja a nedvességet, de emiatt por formájában kerülhet a levegőbe.
- Kétszer rostált sóder: főleg nyáron bizonyul jó választásnak.
Az ülőkék, etetők, itatók, ablakok és szellőzők rendszeres tisztítása legalább olyan fontos, mint a padozaté. A szerves szennyeződés jelentősen csökkenti a fertőtlenítőszerek hatékonyságát.
Üdvözlettel:
Dr. Berta Krisztián
galamb specialista állatorvos
Magyar Állatorvosi Kamara tagja
