Normál körülmények között is kb. 5 %-os az embrionális elhalálozással számolhatunk, ami elfogadhatónak számít. Ez azt jelenti, hogy 100 megtermékenyített tojásból 5 „befullad”. Ha ennél nagyobb a fiókák elhalási százaléka, mindenképp keresni kell az okokat!
Érdekes tény az, hogy ha nem kel ki a fióka a tojásból, galambász berkekben azt tartják, hogy ennek a paratífusz az oka, de valójában ez csak alig 5 %-át teszi ki az eseteknek.
Ahhoz, hogy megértsük a legfontosabb okokat, a keltetés idejét 3 szakaszra kell osztanunk:
• a tojások lerakásának időpontjától számított 4. nap,
• 4-14 nap közötti időszak,
• 14 naptól a kikelésig
Az első fázisban 3 lehetséges oka lehet az embriók elhalásának:
1. genetikai rendellenességek,
2. embrionális sérülések,
3. környezeti anomáliák
Genetikai rendellenességek gyakrabban fordulnak elő, ha a tenyészpár tagjai idősek, túl közeli rokonságban állnak egymással, ill., ha alultápláltak. Ez utóbbihoz tartozik, az E-vitamin, az A-vitamin, a B-vitaminok és a D3-vitamin hiány, a mangán, cink és a szelén hiánya a szervezetben és ebből fakadóan a tojásban.
Ebben az időszakban a fejlődő embrió rendkívül érzékeny a rezgésekre, a vibrációra.
Ez alakulhat ki, ha:
• az agresszív hímek a fészekben verekednek, zavarják egymást,
• a madár a külső élősködők miatt sokat vakaródzik,
• maga a galambász túl gyakran nézegeti a tojásokat,
• tojó vagy a hím a láb ízületi betegségében szenved és a fájdalom miatt sokat fészkelődik.
Emiatt fontos, hogyha tojásokat akarunk szállítani pl. csere céljából, akkor ne ezt az időszakot válasszuk!
A helytelen, nem megfelelő hőmérséklet (túl hideg, túl meleg), a rossz szellőzés is a tojások károsodásához vezethet! Ha rossz a fészektányér, a benne használt alomanyag nem kielégítő, nem szellőzik megfelelően a tojás.
A 2. fázis a leghosszabb szakasz, mégis ebben a szakaszban a legkisebb az esélye annak, hogy meghal az embrió.
Okok a következők:
1. rossz tápláltsági állapot,
2. fertőzés.
A tojásrakás ideje alatt, a tojó nem megfelelő tápláltsági állapota csökkenti a tojások beltartalmi értékét, amely a fejlődő embrió elhalásához vezethet.
A tojás és így a fejlődő embrió kétféle úton fertőződhet:
1. A tojó fertőzött, így a petefészken vagy a petevezetőn keresztül fertőződik. Salmonellis, ornithosis, E. coli fertőzés, staphylococcosis, circovírus okozta fertőzés, ill. aspergillosis esetén találkozhatunk ezzel.
2. A tojáshéjon keresztül történik a fertőződés. Hajlamosító tényező lehet, ha a tojáshéj vékony vagy torz, pl. kalciumhiány esetén, vagy mert repedt és sérült. A fertőződés lehetőségét fokozza, ha a tojáshéj bélsárral szennyezett.
A 3. fázisban a kelés idején lehetnek problémák
A túl magas hőmérséklet és/vagy alacsony páratartalom nehezíti a kikelést, mivel a tojáshéj ill. az alatta lévő hártya túl kemény és száraz lesz. Ezt nehezen üti át a fióka, a kelés elhúzódik, a fióka kimerül és kiszárad. Ezek a „ragadós fiókák” általában, ha kikelnek maguktól vagy akár a galambász segítségével az első 24 órában elpusztulnak.
Ideális a 20-25 C közötti hőmérsékleti tartomány és a 70%-os páratartalom!
Mit tudunk tenni, hogy a megtermékenyített tojásokból minél több fióka kikeljen?
• kerüljük, a szoros rokontenyésztést,
• a tenyészállatokat, főleg a tojókat kellőképpen készítsük fel a szezonra, takarmányozzuk őket megfelelően,
• figyeljünk a fészektányérok higiéniájára,
• biztosítsuk a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat, pl. a kelési fázisban gyakrabban fürdessük a galambjainkat.
Ha minden kiküszöböltünk és nem javul a kelési ráta, kérjük állatorvosunk segítségét!
A tojások boncolása, bakteriológiai vizsgálata sok hasznos információt nyújthat.
Termékajánlóm az egészséges fiókákért:
Dr. Berta Krisztián
galambspecialista állatorvos
galambász
